Korábban már foglalkoztunk a személyes pénzügyek kezelésével. Átnéztük, hogy a kiadások és bevételek menedzselése a pénzügyi tudatosság fontos része, és mindenki számára más eszköz a megfelelő erre a célra. De az elektronikus banki felületek nagyban hozzá tudnak járulni ezek hatékonyságához.

Napjainkban a Személyes Pénzügyek (PFM) egy fontos kiegészítő kategóriája a Megtakarítási Célok Menedzsmentje (Savings / Saving Goals). De szokták hívni vagyon menedzsmentnek is, vagy akár vagyon tervezésnek. Alapvetően a bankrendszer szereplői ebben több potenciált látnak, ugyanis kézenfekvő dolog, hogy valamilyen cél elérése érdekében az ügyfél takarékoskodni fog, és akkor majd jól rá lehet sózni valamilyen megtakarítási formát.

Éppen ezért rengeteg próbálkozás van a bank IT szférában e témában, de igazán siker nincs. Míg számos ilyen-olyan PFM megoldás létezik a bevételek és kiadások menedzselésére, addig jó vagyon/megtakarítás tervező eszköz nem igazán van. Ennek pedig számos oka van.

Pénz

Mit várnánk egy jó vagyontervezőtől?

A kérdés talán triviális, de nem az. Alapvetően: mérje fel az anyagi helyzetem, tudjam beállítani, hogy mire gyűjtök (pl. egy új autó), a bevételeim és a kiadásaim alapján - figyelembe véve az életkorom és a kockázatvállalási hajlandóságom - ajánljon olyan befeketítési formát vagy banki terméket, amibe megtakarítva, hitelt vállalva a lehető legrövidebb idő alatt érem el a célom. Természetesen tudjak különböző paramétereket beállítani, variációkat megtekinteni, de ne legyen hosszú a folyamat, viszont legyen biztonságos, személyre szabott.

A fentieket figyelembe véve máris itt látszik, hogy bizony jól el lehet egy ilyet bonyolítani, és még a siker sem garantált. A bankiformatikában az ilyen jellegű programok fejlesztése a legbonyolultabb, mert számos banki háttérrendszer integrációját, összekapcsolását kell megoldani, továbbá a lehető legbonyolultabb üzleti logikákat kell - rugalmasan adminisztrálhatóan - implementálni. Így nem olcsó mulatság, és elég nehéz a megtérülést előre jelezni.

Törvények, szabályozás

MIFID és egyéb törvények

A MiFID-et (Markets in Financial Instruments Directive) az Európai Tanács irányelveként, törvényi hatállyal vezették be Magyarországon 2008-ban. Célja, hogy az EU-n belül védje az ügyfelek érdekeit és egységessé tegye a befektetési szolgáltatások nyújtását.

A banknak tehát fel kell mérnie az ügyfél kockázatvállalási hajlandóságát, majd be kell sorolja egy kategóriába, ami már szűkíti azt, hogy milyen termék ajánlható egyáltalán az ügyfélnek (pl. részvény vagy részvény alap nem, mert az kockázatosabb, mint egy pénzpiaci alap vagy állampapír), továbbá megfelelően kell tájékoztassa a bank az ügyfelet a kockázatokról.

Ha megnézzük, még nem is adtunk semmilyen befektetési tanácsot, vagy vagyontervező rendszert, de máris annyi üzleti logikát, kérdőívet, tájékoztató kell fejleszteni, vagy beleérteni egy ilyen fejlesztésbe, ami miatt sok bank már eleve bele sem kezd egy jó vagyontervező rendszer fejlesztésébe, mert azon túl, hogy további logika még jobban drágítja a fejlesztést, ott van az a probléma is, hogy a korlátok erősen behatárolják a lehetőségeket. Továbbá a tanácsadás külön szabályokhoz van kötve, amely komoly felelősséget és szankciókat hordozhat magában a bank számára.

Biztonsági játék

A fentiekből adódóan a bankok többsége "biztonsági játékos". Minimális adattartalommal rendelkező grafikonokat, látványos, de annál haszontalanabb felületeket gyártanak a honlapra, ne adj' Isten az internetbankba, ami egytől egyig oda torkollik, hogy "Hívja munkatársunkat a részletekért!" esetleg "Kérjen visszahívást!", "Foglaljon időpontot fiókba!".

Hogyan is kéne megfogni?

Az is látszik, hogy épp a korlátok miatt nehezen fogják meg a kérdést a bankok. Próbálnak értékesítési oldalról (hisz ez az érdekük) közelíteni, pedig "oktató módban" többet érnének el. Egy ilyen rendszernek igazából az egyénre kéne koncentrálni, világossá tenni, hogy minden, ami "nagyban" igaz, az "kicsiben" is. Vagyis lehet személyes mérlegünk (vannak eszközeink és forrásaink) és a döntéseinket a mi egyéni, "legmikróbb" szinten is úgy tudnánk racionálisan meghozni, ha ez megfelelő adatokkal, tervekkel alá van támasztva.

Ilyet is láttunk már kissé szerencsétlenül bemutatva: az sem teljesen jó, ha egy program a teljes életpályánkat akarja "analizálni", és még a valószínű elhalálozási dátumot is látjuk a grafikonon. Ez inkább frusztráló, mintsem motiváló: hiszen melyik 40-es éveiben járó ember szeretné látni egy banki grafikonon, hogy "B" oldalon tart erősen és már régen sokkal előrébb kellene tartania, mint ahol épp tart, kioktatja egy alkalmazás.

Így tehát a mai magyar valóságban az "egy cél - egy betét - egy megvalósulás" lehetne az üdvözítő megoldás.  

Nem könnyű menedzselni 

Eddig is láttuk, hogy a megtakarítások menedzseléséhez sok-sok paraméter és szempont háttérben történő menedzselésére van szükség. Még az "egy cél" menedzsment esetén is. Hiszen reális elvárás, hogy a bank pl. egy adott kampány esetén az új terméket a megtakarítás mögé azonnal be tudja illeszteni fejlesztési beavatkozás nélkül. De akár egy törvényi változásnak is azonnal, a lehető legrövidebb időn és legkevesebb költségből meg kell valósulni.

Érdemes-e megvalósítani?

A sok nehézségben a legnehezebb, hogy azt lássuk, hogy van-e értelme belefogni egyáltalán egy megtakarítási célok rendszer fejlesztésébe. Kik és mennyien használnák? 

Ön használná? Te használnád? Az alábbi kérdőív segítségével mondja el véleményét a témáról: