Bár nem a fő célom, hogy konkrét, nevesített banki szolgáltatásokról beszéljek, ma mégis kivételt teszek, némi történelem óra kedvéért:

A "direktbank", mint kifejezés eredetilg Amerikából indult. Igazából szokták "diszkont" banknak is hívni, és a mai napig több direktbank létezik Európában, főleg német nyelvterületeken, ahol a pénzügyi kultúra fejlettebb, mint hazánkban.

Mitől lesz egy bank "direkt" vagy "diszkont"?

Az a kérdés hosszú idő óta foglalkoztatja a közgazdászokat, hogy hogyan lehetne átlátható, gyorsan elérhető, közvetlen és főleg olcsó szolgáltatásokat nyújtani az ügyfeleknek? Mint tudjuk, a bank, mint olyan általában konzervatív, nagy, nehézkes, stb. A nagy apparátus, informatikai rendszer, és egyéb infrastruktúra (pl. fiókhálózat) rengeteg pénzbe kerül. A szervezeti felépítésből adódóan nem tud gyorsan reagálni, egyfelől az ügyfél igényekre, másfelől a változó gazdasági, informatikai környezetre, amely körül veszi. Ezen okokból kifolyólag nem tud igazán kedvező termékeket és szolgáltatásokat nyújtani, hiszen már a működésének finanszírozása is nehézkes. (Mint azt tudjuk a banki reklámok többségénél az apró betű a lényeg...) És persze emiatt folyton az átláthatatlanság vádjával kell szembenézniük.

A fentiekből már következtetni lehet a legfontosabb jellemzőjére a direkt bankoknak: fiókhálózat nélkül működnek, és csak elektronikus csatornákon keresztül érhetőek el. (És fontos, hogy az e-csatorna számukra nem "csak egy eszköz", hanem az egész üzleti modell erre épül, így itt még fontosabb az e-csatornák szerepe.) Ugye azzal, ha egy bank nem tart nagy apparátust, és nincsen milliárdos nagyságrendű havi működési költsége, akkor már kevesebbel is beérheti a bevételek terén, mert nem kell mindezt finanszíroznia, és az ügyfél is jobban járhat pl. betéti kamat terén. Na most, ha nincs nagy apparátus, akkor nincs bürokrácia sem, és máris reagálhat gyorsabban, lehet átláthatóbb. Ha pedig nincs bankfiók, csak e-csatorna (szándékosan nem mondom, hogy "online"), akkor a nyitva tartás is 0-24 órás lehet, és máris bármikor elérhető. És az álom megvalósul: vagyis direkt és mivel olcsón működik és "olcsó" szolgáltatásokat nyújt, így "diszkont" is, és kedvezőbb feltételeket tud nyújtani, vagyis: VONZÓ!

Az ötlet tehát megvolt, de hogyan valósítsuk meg a fiókhálózat nélkül működő bankot?

A 90-es évek végén, és az ezredfordulón Magyarországon két ilyen próbálkozás is volt. Nekem mindkettőben részem volt, és mai szemmel állíthatom, hogy csak egy baj volt velük: jelentősen megelőzték a korukat.

Miért is állítom ezt? A 90-es évek végén (egészen pontosan 1998-2001 között) az Internet még gyerekcipőben járt, nemhogy szélessáv, de még "betárcsázós" net is csak a kiváltságos embereknek jutott. Vagyis az un. "Internet Bumm" előtt az egyetlen igazán használható csatorna a telefon volt. Az un. Call Center-ek voltak az első e-csatornák, ahol az ügyfelek el tudták érni a bankot nyitvatartási időn kívül.

Valljuk be: ez kevés volt.

Ma már el sem tudnánk képzelni az életet internet -és mobilbank nélkül, és ugye mai szemmel nem is annyira ördögtől való, hogy csak online intézzük a dolgainkat. Ám a 90-es évek végén ez nem volt lehetséges, csak telefonon, legtöbbször egy operátorral beszélgetve - akik felkészültsége külön posztot fog érdemelni - nem tudott igazán működni. Akkoriban még a mobiltelefon is ritka volt (akinek volt, az volt a "bunkofonos" a köznapi szlengben), és így még a telebank sem tudott igazán, és mindig elérhető lenni az egyszerű ügyfél számára.

És ott volt még a biztonság...

... kérdése, ami nem igazán remekelt. Statikus jelszavak és idétlen vagy éppen idegesítő automata (IVR) rendszerek kusza menüiben (ebből azért maradt még mára is bőven) kellett azonosítók hosszú sorát bepötyögni, rosszabb esetben "elszavalni", és ez elég ijesztő volt. Továbbá nem egyszer az ügyintéző józan ítélőképessége volt az "utolsó bástya" a biztonság terén. (Gondoljunk csak bele, amikor a férj jelentkezett be a Call Centerbe, a felesége összes helyes adatával, akkor már csak az maradt, hogy a szerencsétlen ügyintéző azt mondta, hogy "a hozzáférés egy hölgy nevére szól, de Ön férfi"...)

Hogy is volt ez Magyarországon?

Hazánkban két ilyen próbálkozás volt - ahogy említettem -  ebben az időszakban. Az első a Bank Austria Creditanstalt Nonstopbank-ja (A BA-CA a HVB, illetve a mai UniCedit jogelődje.) volt a sorban. A Nonstopbank nem volt önálló jogi személy. Lényegében egy üzletág volt, amit csak Telefonon, Postán, Faxon és az akkor még újdonságnak számító Home-Bnking rendszeren lehetett elérni. (Az ügyfelek, ahogy kellett össze is keverték folyton a BA-CA akkori Telefonbank szolgáltatásával) Ez a Home Banking - nem internet banking (!) - egy CD-ről telepíthető (vagyis csak az adott számítógépen használható, nem böngészős alkalmazás) volt, ami a drága betárcsázós neten oda-vissza csomagokat küldözgetett a banknak, igazából akkor volt online, amikor kommunikált, de akkoriban ez is nagy szó és kiváltság volt. Ez volt az innováció.

A Nonstopbank szolgáltatásai tehát a BA-CA akkori fiókjaiban nem voltak elérhetőek, lényegében - a korábban már említett - magasabb kamat, átlátható feltételek és a "nonstop" elérhetőség volt a vonzereje. Próbált fiatalos és tegeződő lenni. Közel 4 évig működött, és több, mint tízezer ügyfelet szerzett. A veszte a HVB Bank fúzióval jött el, mindössze egy számlacsomag nevében élt tovább a "nagyreményű" üzletág.

A másik ilyen - némileg tovább gondolt - immár már önálló jogi személyként működő direkt bank (ami egyébként takarékszövetkezeti formában működött) az EuroDirekt Országos Takarékszövetkezet (később ELLA, majd ma AXA Bank) volt. Az EuroDirekt 1999-ben kezdett működni. (Érdemes megjegyezni, hogy a mágikus 1999/666 működési engedély számot kapta, ami, ahogy később kiderült, nem is hozott igazán szerencsét.) Az EuroDirekt látra szóló, magas kamatot ígért, és azt, hogy csak biztonságos (állampapírokba) fekteti ügyfelei pénzét. Az EuroDirektnek nem volt "Anyabankja" néhány természetes személy hozta létre. És tényleg nem volt fiókhálózata, csak egy irodája, és egy nem nagy Call Centere. Viszont voltak partnerei, akik MLM (Multi Level Marketing) formában kutatták és hozták az ügyfeleket. (1-2 év alatt több ezret!)

Az EuroDirekt is "innovált" már az elejétől. Az EuroDirekt volt az első takarékszövetkezet, aki közvetlenül kapcsolódott a GIRO-hoz, és nem a Takarékbankon keresztül, így a tranzakciókat az akkori viszonyok között "banki sebességgel" tudta teljesíteni. A VIBER szolgáltatást (amint az 2000-től elérhető lett a bankközi műveleteken túl az ügyfelek számra) azonnal az ügyfelei rendelkezésére bocsátotta, jóval olcsóbban mint bármely más akkori bank, így a számlákon tartott pénz valós időben kerülhetett át az ügyfél másik banknál vezetett számlájára. Továbbá próbálkozott "e-mail bankkal" és elsők között jött ki internet banki szolgáltatással is, mielőtt arculatot váltott. (Az EuroDirekt a "Lakáshitel-Bumm"-nak lett az áldozata, így lett ELLA (Első Lakáshitel) Bank, és "növesztett" fiókokat...)

DE...

Sajnos nem volt jó az időzítés egyik esetben sem. A pénzügyi és főleg az online kultúra messze elmaradt napjainktól. Emlékszem még, amikor a "nagyobb ügyfelekkel" kivételt kellett tenni, és személyesen fogadni, még egy direkt bankbank is (mind a Nonsotp, mind pedig az EuroDirekt esetében is volt ilyen), azért, hogy "találkozhasson" az ügyfél a bankkal, és a bizalma fennmaradjon... Ma már teljesen elfogadott, hogy online bankolunk, és igazából csak akkor akarunk bemenni a fiókba, ha tényleg muszáj.

Így kijelenthető, hogy a direkt bankok Magyarországon tényleg megelőzték a korukat, annak ellenére, hogy az alapelvek, amivel versenybe szálltak, még ma is "kelendőek" lennének. Ma sokkal biztosabb és szebb karriert tudna egy ilyen kezdeményezés befutni, én drukkolok, hátha...